Ady Endre élete és munkássága | 3 Ady Endre vers
Legismertebb magyar költőinket mutatjuk be röviden az idei költészet napja alkalmából. Elsőként Ady Endre élete és munkássága kerül nagyítónk alá, a cikk végén pedig három olyan Ady verset is találsz, ami garantáltan tetszeni fog.
Ady Endre (1877-1919) a korai XX. század egyik legkiemelkedőbb hazai költője volt, aki munkásságával a korabeli magyar irodalomra és társadalomra is nagy hatást gyakorolt.
Ady Érmindszenten született, majd 1899-ben Nagyváradra költözött, ahol akkoriban gazdag kulturális élet folyt. Ady Endre publicistaként dolgozott, több helyi lapnál is megforult. 1899-ben jelent meg első verseskötete is, melynek címe Versek volt, de átütő sikert nem hozott az akkor még csak szárnyait bontogató költő számára.
Életében az áttörést az 1903-as év hozta el, ekkor ismerkedett meg Diósyné Brüll Adéllal, akire Léda néven múzsájaként hivatkozott. Lédának hála Ady megismerte a párizsi nagyvilági életet, aminek hatására Budapestre költözött. Kapcsolatuk egészen 1912-ig tartott, amikor Ady a Nyugatban publikált Elbocsátó, szép üzenet című versével végleg szakított Lédával.
Ady Endre 1906-ban jelenítette meg Új versek című verseskötetét, amit a modern magyar költészet megszületésének mérföldköveként tart számon az irodalmi szakma. Ady szakított az addig meghatározó Petőfies, népies hangvételű költészettel. Helyette egy személyes és szenvedélyes hangvételt ütött meg, és gyakran foglalkozott társadalmi kérdésekkel és politikával.
Munkásságával a modernség és a politikai radikalizmus szimbólumává vált. Életében összesen 13 verseskötetet és több száz publicisztikát jelenített meg. 1908-tól a Nyugat című folyóirat munkatársaként tevékenykedett egészen 1919-es haláláig. Halála után az életműve egyre nagyobb elismerést kapott, és azóta is a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjaként tartják számon.
Három számunkra is kedves Ady verset válogattunk ki:
Ady Endre: Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Elbocsátó, szép üzenet
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.
Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.
Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.
Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
Elfogyni az ölelésben
Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban, tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Epében, könnyben és mézben,
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Legyek majd csontváz, vig halott
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.